Valószínűleg szívszélhűdést kapnak majd az újságosnál azok a magazinfüggő nők, akik le akarnak csapni a legújabb női lapra. A La femme ugyanis a maga 1800 forintos árával egyedülálló a piacon. De megnyugtatásul a negyvenes-ötvenes célcsoportnak, gyorsan elmondom, hogy semmiről sem csúsznak le, ha végül mégsem veszik meg ezt a lapot.

A La femme azon prémiumlapok csoportjába tartozik, amelyeket a magas fizetési kategóriájú, döntéshozó, vezető pozícióban lévő, úgynevezett A, A+ kategóriába sorolt embereknek szánnak. Terjesztését is ebben a körben tervezik, VIP-listák, ötcsillagos szállodák, luxus utakat szervező utazási irodák, stb. A lapot ugyan szeptember végétől árulják majd a kiemelt újságosstandokon is, de a kiadó nyilvánvalóan nem ebből akar majd megélni, hanem a lapban található hirdetésekből.

A július végén megjelent első számban ugyan még nincsenek egész oldalas, kifejezetten luxusmárka-hirdetések, csak Martini, Opel meg Astor, de az máris feltűnő, hogy a hasonló „katalógusújságokkal” szemben itt a rövid ajánlatoknál már le sem írják a Swaroski kristályokkal díszített magas sarkú cipő árát. Ne legyenek kétségeink tehát, ez a lap csak mellékesen jelentet meg újságcikkeket.

Például Vágvölgyi B. Andrástól, aki az amerikai elnökválasztást elemzi női szempontból, meg Bakács Tibortól, aki egy feltörekvő énekessel készített interjút. De többek között van itt pályaelemzés Sharon Stone-ról, körkép a női politikusokról, zenetörténeti írás Haydnról, interjú Kocsis Zoltánnal, és kedvcsináló egy gyulai utazáshoz.

Az egyébként színvonalas írások között csak egy kakukktojás van, méghozzá Kern András glosszája, az Én voltam Julia Roberts. Hogy ki és mikor hitette el Kernnel, hogy van még számára terep a színészeten túl, nem tudom, de nagyot tévedett, Kern ugyanis egyáltalán nem vicces jelenség, elképesztően modoros és erőltetett, ilyen terjedelemben pedig kifejezetten unalmas is.

A negyedévente megjelenő magazin első számában azonban nemcsak Kern írása volt idegesítő, hanem az a sznobéria is, ami miatt például a címen túl minden rovatot francia kifejezéssel neveztek el: Le Monde, Voyage, Dialogue Privé, stb. A szép kivitel, az ultravastag papír, a 144 oldalas terjedelem ellenére engem nem győztek meg arról, hogy nem élhetek La femme nélkül, igaz, nem is én vagyok célcsoport.