A Battlestar Galactica eddig sem szenvedett hiányt húbazmeg pillanatokban, de amit a 4x13 (vagy 4x15, kinek, hogy), azaz a The Oath című epizód nyújtott, az valami félelmetes volt. Aki nem látta még, sürgősen pótolja, aki naprakész, klikkoljon a továbbra.

Aztakurva, az előző rész viszonylagos nyugalma után most aztán kiborult a bili, és mindenkinek egyszerre ment agyára a négyéves szívás, Gaeta saját lelkiismeretének megnyugtatására, no meg azért, mert istenigazából csak egy fél lábat tud felmutatni a karriert illetően, most kiskirálynak képzeli magát, és megszervez egy olyan puccsot, aminek mindenki tudja, hogy tragédia lesz a vége. Maradt volna az éneklésnél a nyomorult. Zarek  kiváló lehetőséget lát arra, hogy ismét elnök legyen, és persze úgy rángatja dróton a félhülye nyomorékot, hogy rossz nézni, de neki legalább gyakorlata van a geciségben.

A lázadásban minden olyan faszkalap benne van, akit van miért gyűlölni, a nemierőszakolós barom a Pegasusról (be is ígér egy kanyart Athinának), meg Zarek nyomoronc fasz haverja, aki már az első évadban is tevékenyen részt vett valami hasonlóban. Ceelix például konkrétan azért vereti félholtra Samet, mert az nem dugta meg, amikor felkínálkozott neki. Megáll az ész, menyire köcsögök tudnak lenni az emberek, ha fegyver, és vélt vagy valós hatalom környékére kerülnek. Az ilyen alakokat a helyszínen agyon kell lőni, és akkor nincs balhé később, legalábbis szerintem, de én túl radikális vagyok. Caprica Six, Athina, Sam, Helo és Hera a sitten, Tyrol Baltar odvában, Tigh és Adama az öregember kommandót alkotják, Starbuck és Lee meg a bosszúállót.

A szarkiborulás persze valahol érthető, négy éven át menekültek a gépemberek elől, erre most Bill kitalálja, hogy van jó Cylon meg rossz Cylon, és a jó Cylon az haver innentől, szavazati jog, delegált quorum-tagság és ingyen mosoda (nagyon hatékonyan dolgoznak a mosodások a flottában, tessen csak megnézni Tom Zarek öltönyét) mindekinek, akiről azt hittük, hogy ember oszt nem is, de ezt elég nehéz a munkásosztállyal lenyeletni, akik úri huncutságnek, nota bene, az emberiség elárulásának tekintik azt, hogy az egykori nagyszerű sportember és a félszemű ezredes az vasból van, mégis nyalogatja a szájuk szélét a főnökség.

Az akciójelenetek feszültek és kellőképpen kemények, a zárt tér kiváló helyszín egy ilyen üldözéses lövöldözéshez, nagyon jó, hogy előkerült Gaius Baltar és tökkelütött szektája is, ahol a nők legnagyobb problémája, hogy a saját bőrét mentő Baltar legalább saját szobrát magával vigye, mer' az nagyon fontos. A hajón ugyanis hiába a lázadók az urak, Chief Tyrol tud egy kiutat, egy régen nem használt teherraktárnak ugyanis van légzsilipe, amihez dokkol egy Raptor (vezeti Boomer tán, vagy egy tesókája), és Baltar meg Roslyn le is lép, Starbuck, a gyilkológép és az öltönyös Apollo mennek Gaeta után (nem lesz szép), a két öreg, Tigh meg Adama pedig megállnak a zárt zsilipben, és várják a tengerészgyalogosokat, amolyan last stand at Alamo stílben, keményen, bátran, férfiasan.

Kibaszott jó rész volt, izgalmas, feszült, olyan, mint az első két évad legjobb pillanatai, ez az, ami miatt a BSG a valaha készített egyik legjobb sci-fi-sorozat. Ha valaki még nem kapott rá (ankkor meg minek olvassa ezt?), azonnal szerezze be az egészet, mert nem tudja, mit hagy ki. A következő rész promója meg megint odavág egyet, ha ki merik nyírni Adamát, nagyon ideges leszek.