Az első hírek Alföldi Zoltán műsoráról június közepén kezdtek szállingózni, és a műsor kábé olyan is, mintha akkoriban előre szerkesztették volna, aztán, mintha nem telt el volna azóta két hónap, simán adásba nyomnák. Ehhez képest azért igencsak nagyképű dolog minden adást úgy kezdeni, hogy mi nem az ócska bulvártémákkal foglalkozunk, skacok, hanem megmondjuk, mi az ábra.

Egy hete debütált az RTL-től az ATV-hez átigazolt Alföldi Zoltán közéleti műsora, A.Z. Ábra. Az első napokban a néző figyelmét az kötötte le, ahogy műsorvezető hevesen küzdött a műsoridővel, egyik beszélgetésre sem jutott igazán idő, és vagy ezért, vagy azért, hogy pörgesse a műsort, a legbénább módon szakította félbe vendégeit, amit egyébként nagy részük baromira nem értékelt. Ezeken a hibákon sikerült egy kicsit csiszolni, és nagyjából körvonalazódik, hogy mi is szeretne lenni ez a műsor, ha egyszer felnőtt lesz. Körülbelül a Szempont és a Házon kívül összegyúrva stúdióbeszélgetésekkel.

Kezdjük ott, hogy a Friderikusz Most helyén vagyunk, viszont nyilván nem ugyanazt akarta folytatni a csatorna egy szimpla műsorvezetőcserével. De A.Z. Ábra eddigi adásaiból inkább csak az igyekezetet lehet fölfedezni, a csírát, hogy végül is ebből a formátumból még kinőhet majd egyszer valami, talán. Jóindulatúbb nézők, akik az esti citromfű tea után és a lefekvés előtt már nem akarnak semmi felkavarót, nyugalom megzavarására alkalmasat látni, biztos elégedettek a műsorral. Ha nem vagyunk ennyire jófiúk, akkor azt mondjuk, sótlan és unalmas A.Z. Ábra. Az persze mindenképpen pozitívum, hogy egy-egy interjúalanyra viszonylag sok idő jut, és hogy minden héten van egy olyan téma, amire a hét minden napján visszatérnek, és így elvileg jól kivesézhetnek. És például nincs annyi műsoridőrabló sallang, mint a Szempontban. De ezekkel az előnyökkel nem tud mit kezdeni a műsor, nem akar kilógni a többi ezer információforrás közül. Biztos mi vártunk túl sokat, de a beharangozók alapján egy kemény, belemenős, bekérdezős műsorra számítottunk, amelyben minden beszélgetés után föl kell mosni a padlóról a taknyos vért és a kifröccsent agyvelőt.

Egyébként pont jó példa az eddigi két hetitéma. Első hallásra tök jó ötletnek tűnik körbejárni a segélyezés témakörét, de az a baj, hogy ez fél évvel ezelőtt volt igazán aktuális, akkoriban még a sörcsapból is Monok, meg a segélyezés folyt. Egy frissen induló műsornak sokkal erősebb témával kellett volna betörnie a közéleti műsorok közé, olyasmivel, ami egész hétre odaszögezi a nézőt. Ráadásul kihagytak egy nagy ziccert: a szociális- és munkaügyi miniszter és a szociológus fickó összeeresztését, na, abból például izgalmas harc jött volna ki. Nem is értem, hogy miért nincsenek ilyen kétszereplős viták a műsorban, miért csak ezek a barátságos ping-pong-meccsek folynak, ahol a műsorvezető, meg az interjúalany ütögeti egymásnak a labdát. Az eheti téma pedig, így szeptemberben mi más lenne, mint a Balaton, a médiacsont, amit egész nyáron az összes csatorna, összes műsora tövig lerágott. Azt mindenesetre megtudhattuk a bejátszásból, hogy vannak szegényebbek, meg gazdagabbak a nyaralók között.

A stúdió mintha kicsit túl lenne méretezve a műsor műfajához és jelentőségéhez képest, ilyen díszletek között vetélkedőket és több száz részes űroperákat lehetne forgatni. ATV-s viszonyok között persze nem rossz, az inzertek, és a logó sem kirívóan gagyi, csak iszonyatosan közhelyes. A vicc az, hogy a díszlet és az inzertek még így is fényévekkel jobbak, mint például a Napkeltéé, ami ugye mégiscsak a közszolgálati csatornán terpeszkedik.