Legjobb retró főcímek-sorozatunkat tulajdonképpen a Minden lében két kanállal kellett volna kezdeni, amit én mostantól The Persuaders!-ként fogok emlegetni. Nem sznobizmusból, hanem mert rövidebb és gazdaságosabb a magyar címnél. Cserébe viszont a magyar viccesebb. A főszereplőket nem kell bemutatni. Danny Wilde-ot Tony Curtis alakította, Lord Brett Sinclairt pedig Roger Moore, aki az Angyalból jött át és a James Bond felé tartott. Félúton minden lébe kanálkodott egy kicsit. Egyébként a sorozatnak nem Roger az egyetlen kötődése a James Bond-filmekhez, de erről majd később.

Azért ez a sorozat se volt semmi: high life, szép csajok, állat kocsik és két idióta playboy. A nem túl hosszú életű The Persuaders! egy szezont ért csak meg sajnos. Az összesen 24 epizódot 1971-72-ben láthatta először az angliai nézőközönség, de Magyarországra is viszonylag gyorsan eljutott. Az ugrás után videózhatunk, valamint azt is megtudhatjuk, miért olyan király a The Persuaders! főcímzenéje.

A videókon az eredeti főcímet láthatjuk, aztán a németet, akik változtattak egy-két apróbb dolgon, majd a franciát, amely viszont meglepően ragaszkodik az eredeti betűtípusokhoz.

Miért olyan jó a Persuaders főcímzenéje? Egyszerű a válasz. Mert John Barry szerezte, azért. Úgy tűnik, John Barrynak nagyon fekszenek az ilyen férfias filmek, ő alkotta meg a híres James Bond-főtémát és számos eszméletlenül jó Bond-főcímzenét is. Neki köszönhetjük a Csak kétszer élsz, az Őfelsége titkosszolgálatában, a Gyémántok az örökkévalóságnak, a Holdkelte, az Octopussy, a Goldfinger, a Tűzgolyó remek főcímdalait (ha a címekre kattintunk, jön a videó).

El lehet mondani nyugodtan, hogy az egyébként közepeskére sikeredett Őfelsége titkosszolgálatában-nak messze jobb a muzsikája, mint maga a film, ráadásul Barry itt újból varázsolt egy olyan lendületes instrumentális szerzeményt - komoly basszussal és tekintélyes fúvósszekcióval -, ami van olyan jó, mint maga a James Bond-téma. Videó róla itt, a főcímzene 6:49-nél kezdődik. Halkan mondom csak, hogy a Louis Armstrong által előadott We Have All the Time in the World (szintén az Őfelsége titkosszolgálatában-ból) majdnem olyan ütős nóta, mint a What a Wonderful World. Sajnos erről a dalról eredeti videót nem találtam, csak egy ilyen vicceset, de ez legalább dupla retró.