Lehet kritizálni a magyar szinkront, de csak addig, amíg nem hallgattunk bele, mondjuk egy szinkronizált X-aktákba a Pro7-en. Ott Scullynak egy negyvenes, dohányos családanya adja a hangját, vagy lehet, hogy harmincas, de akkor férfi. Rosszabb, mint a nyolcvanas évek kalózvideóinak unott, beletörődő hangalámondása.

Magyarországon, legalábbis jó esetben, a szinkronszínész nem csak hangra, de külsőre, és habitusra is hasonlít a színészre, akit magyarít. És ettől lesz hiteles, még akkor is, ha a szinkron alapvetően egy hiteltelen műfaj. Mert hogy más szavakat mond a szájával. És hogy az amerikai elnök meg Bruce Willis éppen magyarul? Ne már.

Ha az azonos vonások a legfontosabbak, Szakácsi Sándornál nincs jobb választás Dr. House szerepére. Merthogy nem csak a színészre, Hugh Laurie-ra hasonlít, de a karakterre is. Még akkor is, ha ez Szakácsinak nem lehetett olyan nagy öröm.

Ehhez képest ugyan Kulkának is van borostája, mégsem rögtön a cinikus, életunt orvost látjuk, vagyis halljuk benne. Hanem Mágenheim doktort, aki nem fogad el hálapénzt, ellenben komoly életvezetési tanácsokat ad a lefagyott lábú hajléktalanoknak is.

Ezzel tisztában lehet Kulka is, éppen ezért kerülte a Szomszédok amúgy irritáló karakterét: egyetlen komolyan vehető mondata sem volt a tegnapi félepizódban. Viszont selypített, affektált és néha még idegesítően gügyögött is. Mint Hugh Laurie a House-ban.

Ez a doktor már nem az a doktor, Szakácsi bántó volt és minden mondatában sajnálta magát, Kulka viszont elvicceli, de csak azért, hogy ne fájjon annyira. Ez is Doktor House, meg az is. Mindkettő benne van az eredeti karakterben és az eredeti hangban. És még mondja valaki, hogy nem jó a magyar szinkron.