Tök szép emberi érzelem a szeretet, ami tudvalevőleg mindent legyőz, F. Sándor esetében például az újságírószerű viselkedés utolsó nyomait is. Micsoda igazságtalanság, hogy mindig a Hír Tv-t nézem, amikor nem személyesen katasztrófaturistáskodom, forduljunk más csatornák felé, mondtam magamban az előbb, aztán kattogtatni kezdtem a távirányítót. Éppen akkor kezdődött a Friderikusz most, vagyis Fridi napi hírműsora a Magyar Atv-n. Mivel a Szólás szabadsága az utolsó használható program volt a köztévén, kíváncsi voltam, mit domborít Sándor a futballforradalom ziccerteli óráiban a kormányba szerelmes kiscsatornán.

Hát nem sokat, már ha az érzelmek áradását nem tekintjük képernyős teljesítménynek. Friss vagy érdekes képeket egyáltalán nem láttunk a budapesti utcai lázadásról, kivéve pár jellegtelen, napközben forgatott Kossuth téri vágóképet. Bezzeg egy kalkuttai tűzvészről tuti többet mutattak volna. A magyar tévék ingerküszöbét misztikus módon nem üti meg a rendszerváltás óta történt messze legérdekesebb és leglátványosabb esemény, kivéve ugye a Hír Tv-t. Fridi a műsor elején végtelenül hosszan, az érdeklődés minimális jeleit sem mutatva beszélgetett Gerő Andrással, aki büntetlenül mondott olyanokat, hogy közpolitikai viselkedésforma tekintetében.

Aztán, amikor kicsit érdekesebbé vált volna a jogos Gyurcsány-gyalázásba fogó Gerő, Friderikusz felélénkült, elkezdett olyan bolgárgyörgyösöket mondani, hogy „Orbán Viktortól Zsinka Lászlóig”, majd előjött a farbával és höbögve azt fejtegette, hogy mér pont azt bántják, aki szakított a hazugság hagyományával és elárulta, hogy hazudós. „Mondd ki ötször egymás után, hogy elmészárostamásodás” – kiáltottam felháborodottan és átkapcsoltam a Sport 2-re, ahol Xabi Alonso 60 méterről lőtt csodagólt a Newcastle-nak.