Rudi Zoltán, az MTV elnöke blogot ír. Nem olyat, mint a gimnazista lányok, akik a bioszdogáról meg az osztályfőnök túlkapásairól nyavalyognak, vagy mint a harmincas szinglik, akik a romszórakozóhelyek éjszakai életét írják le tudományos alapossággal. Rudi Zoltán arról ír nap mint nap, hogy milyen sanyarú is a sorsa a magyar közszolgálati televízió első emberének, hiszen aljas újságírók esnek az ütőerének, meg mélykeresztény szélsőjobbosok zaklatják kusza betűkkel kanyarított levelekben.
Persze mindez magánügy, ahogy az MTV-székház előtt álló fákon átszűrődő őszi napfény személyes hangvételű leírása is, azt viszont már nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy Rudi Zoltán egyik bejegyzése szerint az MTV hatékonyabb a Népszabadságnál, mivel évi 1900 forintért juttatja el két csatorna műsorát egyetlen állampolgárhoz, míg a tévéelnök ingatlanvásárlásait firtató napilap naponta 108 forintba kerül. Ráadásul mindezt az újság alternatív felhasználásáról (csomagolópapírnak jó lesz) szóló poénokkal körítve.
Hát persze, csak hogy Népszabadságot nem kötelező ám venni, az évi 1900 forintot (ráadásként a Magyar Rádió fenntartási költségeit, plusz mindezek sugárzási díját) ki kell fizetnie mindenkinek, még a szomszédunkban lakó három éves kislánynak is, aki pedig garantáltan csak Tom és Jerry-videókat néz a tévében, de azt napi tizenkét órában, teljes hangerővel.
Ráadásul összeszorul a gyomrom és elkezd pattogni a halántéki ütőerem, ha arra gondolok, hogy mire is költhetik az én 1900 forintomat. Biztos a pénzemből finanszírozták az Életképek stábjának reggeli kakaós csigáit, vagy Reisz András meteorológus nyakkendőtűit. Ilyenkor csak az nyugtat meg, ha arra gondolok, hogy talán az én adományaimból vásárolták a Szívek szállodája legutóbbi epizódjának legjobb másodperceit. Azért még érdemes közszolgálati tévét nézni.
